Dicsőséges bevonulás helyett megtorlással és megfélemlítéssel gyarapította a trianoni Magyarországot a Horthy-korszak partizánvadász katonasága és csendőrsége. A délvidéki „kaland” részleteit sokáig államtitokként próbálták kezelni.
Holttestek hevernek egy fekete tömegsírban. Kilóg egy-egy testrész – és meg nem mondhatni, magyar vagy szerb fej, kar, láb... Fasiszta vagy partizán, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg. Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksisimogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst játsszák itt és ott, itteniek és ottaniak.
Családja körében, református szertartás keretében szombaton délután eltemették Sarkadon Képíró Sándor volt csendőr századost, aki 1914-ben a városban született.
